30/03/2026
Csendes az oldal.
A nagymamám, második anyukám örök álomba szenderült. Aki születésem óta jelen volt, játszott velem és megtanított horgolni. Küzdött, harcolt de végül a rák győzött. 78 éves volt.
A gyász furcsa egy érzés vagy létezés. Nekem hullámvasút, egyszer fent, egyszer lent. Nem is horgoltam, csak mama mellett akartam lenni és valahogy nem tudtam a kezembe venni a horgolótűt. Nem vágytam az alkotásra csak arra hogy jobban legyen. Arra, hogy könnyebb legyen. Az idő mindent begyógyít? Lehet. De lehet hogy csak hozzászoksz ahhoz hogy ő fizikálisan nincs csak lélekben, az emlékekben.
Újra kezembe vettem a horgolótűt. Gyógyító és pusztító is egyszerre. Mindig megmutattam neki mit készítettem és ő mindig dícsért. Most a gondolataimban dícsér és velem van. Örökké az emlékeimben és a horgolásomban él tovább. 🤍
