22/02/2015
Kellene nyitni egy szeretet - tékát. Persze csak azért, hogy néha besétálhassanak rajta a szeretetrablók, és ne kelljen idegen ágyakban, idegen testekről lopkodniuk. Egyszerűen csak kikölcsönözhessék az érzéseket. Nem kell többé telefonálniuk kicsit becsiccsentve az éjjel közepén, hogy: 'Gyere, na hozz már egy kis szeretetet magaddal, nyitva hagyom az ajtót, a kapukódot már tudod.'
Ha nyitnék egy szeretet - tékát, lenne benne párszáz copyzott ölelés, ugyanennyi kimásolt szívmelengető mosoly, jónéhány becsomagolt odabújás és persze a lemezre kiírt simogatást is vinnék, mint a cukrot. Nem vehetnék ki őket, csak pár órára, néha egy egész éjszakára. Tovább úgyse venné hasznát ez a sok önbecsapó rabló. Elviszik, kicsit használják, magukénak tudják azt a kis bérbevett szeretetet, aztán úgyis kitessékelnék őket az ajtón. Még kávéra sem kell meghívniuk, vagy egy gyors reggelire a sarki cukrászdában. És így könnyedén visszavihetik, nem érzik majd kínosan magukat, ha kint az utcán szép óvatosan felöltözik a reggel.
Ha nyitnék egy szeretet - tékát biztosan hamar meggazdagodnék. Végtelen sorok állnának a kis üzlet előtt, persze csak éjjel. A nappal előtt szégyenlősek lennének. Egymással gyakran hajbakapnának, kigáncsolná az önámítás az önámítást, megcibálná az önzőség az önzőséget. Kisebb forradalom törne ki minden este, letörni nem lehetne.
Ha nyitnék egy szeretet - tékát biztos ugyanolyan gyorsan el is veszteném mindenem. Hisz a sok önbecsapó rabló úgyis hamar rájönne, hogy szeretetet kibérelni nem lehet.
