Mi a nyitvatartási idő?

Hétfő 10:30 - 17:00 Szerda 10:30 - 17:00 Péntek 10:30 - 17:00

BIANICON

A weboldalakon / www.bianicon.com /itt/Facebookon/Instagramon található összes tartalom – bele?

12/04/2026

Alig hiszem el! 🥹🥹🥹
Egészségetekre 🇭🇺❤️

02/04/2026

Próbálok úgy csinálni mintha kötélből lennének az idegeim és az ami történik körülöttünk nem viselne meg…

Aztán mikor reggel ordítva köszönt a gyerekem, rájövök hogy szétvagyok csúszva.
Mert a gyerek tükör és az ami benned van azt tökéletesen a felszínre hozza és megmutatja.

Na de hogy miért írom ezt most meg neked? Hogy érezd, hogy nem vagy egyedül az érzéseiddel.
Amit én próbálok tenni a mindennapokban, hogy leteszem a telefonomat és dedikált időben veszem csak a kezembe.
Olyan tevékenységeket igyekszem csinálni amihez a valóságra van szükség, nem kell nagy dologra gondolni.
Kavics válogatás, virágkoszorú készítés vagy éppen bukósisakba tűzködés.
Te hogyan nyugtatod meg magad?

Még 10 nap!

16/03/2026

Tegnap újra feltűztem a kokárdát.

Sok év után először.

Nem azért, mert hirtelen minden rendben lett.
Nem azért, mert egyetértek mindazzal, amit ma a politika képvisel.

Hanem azért, mert rájöttem valamire.

A magyarságom nem egyenlő a mindenkori kormánnyal.
A magyarságom nem egy párt.
Nem egy ideológia. Nem egy propaganda.

A magyarságom az értékeimben van.

Abban, hogy kiállok azért, ami számomra fontos.
Abban, hogy hiszek a szabadságban.
Abban, hogy van véleményem, és merem kimondani.

Ahogy néztem a közösségi médiát, sorra jelentek meg olyan emberek posztjai, akik ugyanerről beszéltek.
Hogy évek után újra kitették a kokárdát.
Hogy visszaveszik azt, amit már majdnem elengedtek.

Mintha egy kollektív felismerés történne:
hogy a hazához való tartozás nem kisajátítható.
És ez nagyon megnyugtató érzés volt.

Mert talán ez a változás egyik legcsendesebb kezdete.
Amikor az emberek újra elkezdik magukénak érezni azt, ami mindig is az övék volt.

02/02/2026

Ünnepelek: ez a 13. évem a Facebookon. Köszönöm a folyamatos támogatást. Nélkületek soha nem jutottam volna el idáig. 🙏🤗🎉

02/01/2026

sokszor érzem azt, hogy mintha folyamatosan késésben lennénk az életünkhöz képest, mintha már január elején ott kellene tartanunk fejben, idegrendszerben, érzelmileg, ahol valójában csak hónapokkal később tudnánk megérkezni, és közben valahogy senki nem beszél arról, hogy ez mennyire nincs összhangban azzal, ahogyan a test, a lélek vagy akár a természet működik.

Mert miközben körülöttünk minden azt sugallja, hogy most kellene összeszedni magunkat, tervezni, előre látni, új célokat kitűzni, addig bennem – és gyanítom, hogy nem csak bennem – még mindig ugyanaz a fáradt, levedlő állapot van jelen, ami nem lezárni akar, hanem túl lenni rajta, ami nem újrakezdésre vágyik, hanem arra, hogy végre ne kelljen sietni sehova.

A természet ilyenkor még nem mutat semmit. Nem magyarázza, mi lesz tavasszal. Nem bizonyítja, hogy van terve. Csak csendben visszahúzódik, és hagyja, hogy az történjen, aminek történnie kell. És valahol azt érzem, hogy nekünk is erre lenne szükségünk, csak ezt ma már szinte luxusnak érezzük, mintha a lassulás egyenlő lenne a lemaradással, a bizonytalanság pedig hibával.

Pedig lehet, hogy nem az a kérdés, hogy mit fogunk csinálni idén, hanem az, hogy megengedjük-e magunknak azt az átmeneti, kicsit zavaros, kicsit kényelmetlen állapotot, amiben még nem látunk tisztán, de már nem akarunk úgy továbbmenni, ahogy eddig. Lehet, hogy ez nem egy produktív időszak, hanem egy szükséges szünet, amit nem megoldani kell, hanem kibírni, megtartani, megszelídíteni.

Én most itt vagyok ebben. Nem összegzek, nem zárok le, nem sietek új narratívát gyártani arra, ami még zajlik bennem. És egyre inkább azt érzem, hogy ez nem gyengeség, hanem egyfajta bátorság egy olyan világban, ami állandó mozgást, választ és teljesítményt követel akkor is, amikor valójában pihenni, csendben lenni, megérkezni lenne ideje.

Ha te is ebben vagy, akkor nem maradtál le. Lehet, hogy egyszerűen csak még nem indultál el. És lehet, hogy ez most pontosan így van rendjén.

Cheers drágáim ✨

25/12/2025

Mindenkinek!

26/11/2025

Neked aki most hasonlót élsz át - tudd, hogy nem vagy egyedül.

Pár napja elcsendesedtem. És ez most nem az a csend, amit jól esik megélni, hanem az, ami váratlanul érkezik és kibillent.
Mintha kicsit eltávolodtam volna saját magamtól. Nem rossz, csak nagyon nehéz.

Rájöttem, hogy ennek az “identitás-krízisnek” soha nincs jó ideje.
Nem várja meg, hogy erősebb legyél.
Nem várja meg, hogy nyugodtabb időszakod legyen, vagy hogy éppen meg tudd engedni magadnak, hogy megállj.
A lélek nem kérdez.
Ha te nem állsz meg magadtól, ő fog megállítani. Akkor is, ha közben jönnek a számlák, a feladatok, a valóság.
Most ebben vagyok. Nem tudom okosabban vagy szebben mondani : k***a nehéz.
De bízom benne, hogy ez nem szétesés, hanem egy jelzés. Hogy valami újhoz hely kell.
És most inkább hagyom, hogy vezessen, amíg visszatalálok a saját hangomhoz.

23/09/2025

Naplóm részlet :
Van egy téves elképzelés az önismerettel kapcsolatban. Hogy ha elkezdesz magaddal foglalkozni, ha elfogadod magad, ha ’megdolgozod’ a dolgaidat, akkor onnantól minden jó lesz. Hogy nem lehetsz rosszkedvű, nem lehetnek nehéz napjaid, nem engedheted meg magadnak a negatív érzéseket, mert hát ’ezen már túl vagy’.

És pont ez az, ami a legnagyobb teher tud lenni. Mert az önismeret nem arról szól, hogy többé nincs fájdalom vagy rossz érzés, hanem hogy újra és újra találkozol velük, csak mindig más szemszögből. Spirál. Mélyebb réteg. És ez mentálisan baromi fárasztó tud lenni.

Nem az a baj, hogy néha rosszul vagy. Hanem az, ha azt hiszed, hogy már nem lenne ’szabad’ rosszul lenned.”

17/09/2025

Akkor jött a gondolat, amikor tavalyi évben elkezdte a gyerekem az ovit.
Idén pedig elkezdtem megvalósítani.
Ovimenüket “veganizáltam” és e-bookba rendeztem őket 🥰

🍲 5 napos menü
🥕 900+ kcal/nap
🛒 bevásárlólista
✨ mindfulness gyakorlatok

Fogadjátok szeretettel, és nagyon hálás vagyok, ha vásárlással támogatjátok az utamat. Bioban van a link hozzá 🫣
Ez számomra sokkal több, mint egy könyv ez egy szívből jövő küldetés.

Link : https://www.bianicon.com/digital

03/09/2025

Ülök a játszótéren, a gyerekem épp elmerül a saját világában. Egyszer csak odaszól: „Anya, ülj le a padra.”
Leülök. Ő játszik, én pedig előveszem a telefonom.

És tudom, kívülről könnyen úgy tűnhet, mintha nem érdekelne, mi történik körülöttem. Mintha csak „leszarnám” a gyerekem, és a telefonom lenne fontosabb.
De a valóság teljesen más: most éppen a gyerekem határait tisztelem. Ő kérte, hogy ne kapcsolódjak, hanem engedjem meg, hogy önállóan élje át a játékát.

Ez az anyaság egyik láthatatlan oldala. Nem mindig arról szól, hogy ott ülünk velük a homokban, vagy minden percben együtt mozdulunk. Néha pont arról szól, hogy hátralépünk.
Ott vagyunk, jelen vagyunk, figyelünk de nem tolakodunk.

Mégis, mennyire könnyű ítéletet hozni egyetlen pillanatkép alapján. Egy anya a játszótéren a telefonjával: biztos nem törődik a gyerekével.
Csakhogy amit nem látunk: lehet, hogy otthon órákon át társasoznak, mesét olvasnak, együtt főznek, vagy épp a nap 24 órájából 20-at a gyerek mellett töltenek.

A közösségi ítélkezés sokszor kegyetlen. Egy-egy pillanatot kiragadunk, és azonnal bélyeget nyomunk rá. Pedig az anyaság valósága tele van árnyalatokkal: fáradtsággal, figyelemmel, jelenléttel, engedéssel, teremtéssel.
És minden anya a saját lehetőségeihez mérten a legjobbat próbálja adni.

Szóval, mielőtt legközelebb elítélnél egy anyát, aki a telefonját nyomkodja a játszótéren: gondolj bele, lehet, hogy épp a legnagyobb ajándékot adja a gyerekének.
Azt, hogy hagyja önállónak lenni.

19/06/2025

Őszinte leszek:
nekem a pihenés sokáig azt jelentette, hogy beiktatok egy kis Pilates-t, meghallgatok egy meditációt, vagy elolvasok pár fejezetet egy önismereti könyvből.
(Amit természetesen jegyzeteltem is, mert miért ne tegyem még ezt is munkává.)

Aztán rájöttem: az agyam ettől nem pihen, csak másképp dolgozik tovább.

Elkezdtem figyelni, mikor tényleg érzem azt, hogy valami kienged bennem. Mikor nem akarok se tanulni, se fejlődni, se dolgozni magamon.
Hanem csak… létben vagyok.

És meglepő, de ezek a legegyszerűbb, legsemmilyennek tűnő dolgok hozták a legnagyobb megkönnyebbülést.

A következő karuszelben megmutatom azt a 6 dolgot, ami nekem tényleg segített kikapcsolni a háttérzajt.
Nem tökéletesre csiszolt technikák. Csak működnek. Emberi módon.
Észrevétlenül, puhán, finoman.

Lapozd végig – hátha valamelyik nálad is betalál.
És ha van saját titkos módszered a „mentális leeresztésre”, írd meg kommentben, hadd tanuljunk egymástól. ✨

11/06/2025

Amikor a gyermekedet bántás éri közösségben, te magad is végigmész egy lelki hullámvasúton.
Erről viszont nagyon keveset beszélünk.

Sokk.
Információéhség.
Önvád.
Kiállás vagy visszahúzódás.
Utólagos kételyek.
És végül — ha végig tudsz menni rajta — egy megerősödött szülői minta.

Hiszem, hogy a gyógyulás — a gyermeké is, a szülőé is — csak úgy következhet be, ha beszélünk róla.
És a változás is egyetlen lépéssel kezdődik: az elsővel.
Ezért érzem most fontosnak, hogy ne csak beszéljek erről — hanem tegyek is. Cselekedjek. Kiálljak.

És azt sem szabad elhallgatni: sok szülő nincs tisztában azzal, hogy ilyenkor milyen lehetőségei vannak.
Ha a gyermekedet bántás éri intézményben — nem vagy tehetetlen.

Jogod van hivatalosan jelezni a fenntartónak (önkormányzatnak, alapítványnak, egyházi fenntartónak).
Jogod van írásos választ kérni.
Jogod van a gyermekedet akár ideiglenesen is kivenni az intézményből.
Jogod van más szülőkkel is beszélni róla — és közösségi szinten jelezni a problémát.
Jogod van a gyermekedet mindenek felett védeni.
És legfőképp: jogod van nem normalizálni a bántást. Soha.

Nem vagyunk túlérzékenyek.
Nem vagyunk túlvédő anyák.
Egyszerűen felelős szülők vagyunk, akik védelmet, biztonságot, tiszta mintát akarunk adni a gyerekeinknek.

Most szeretném megnyitni erről a beszélgetést.
Mert ha kimondjuk, hogy mit élünk át szülőként ilyen helyzetekben — már nem vagyunk benne egyedül.
És ez már erő.

Beszéljünk róla.
Lépjünk is.
Mert a gyerekeink jövője abban a biztonságban gyökerezik, amit most teremtünk nekik.

Cím

Királyi Pál Utca 13/a
Budapest
1053

Nyitvatartási idő

Hétfő	10:30 - 17:00
Szerda	10:30 - 17:00
Péntek	10:30 - 17:00

Weboldal

http://www.bianicon.com/

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni BIANICON új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése BIANICON számára:

Parancsikonok

Szeretnéd, hogy a(z) vállalkozásod elsőként szerepeljen az Ruhaüzlet tematikájú vállalkozások között Budapest városában?

Megosztás

Kategória

Kiegészítők