Y Konszept

18/08/2023

16/08/2023

Ma is 20 csomagocska készült el Vilmalac és Klojí kapitány gondos asszisztenciája mellett.

Itt vagyunk, dolgozunk, igyekszünk minél hamarabb mindent elküldeni. ♥️🩷

07/07/2023

01/04/2023

Nemsokára elérkezik az első hónapfordulóm. Harmincegy nap, április hatodikán.

Ez sok szempontból büszkeséggel tölt el; másrészt viszont ez azt jelenti, hogy egy olyan valóságban élek negyedik hete, amiből konstans menekültem sokáig - majd egy sikeres időszak után visszaestem.

Nagyon örülök, hogy minden nap van tennivalóm, különben nem biztos, hogy ezt elértem volna.

Minden nap reggel ötkor kelek; ilyenkor nézem át a szitázóból megérkezett rendeléseiteket; vasalom őket kézzel át egyesével, hajtogatom össze, majd csomagolom el.

Napközben dolgozom, munka után pedig gyűlésre megyek, terápiára, vagy ha meg tudom engedni, kezelésre.

Ezután esténként otthon igyekszem e-mailekre, üzenetekre válaszolni (ezzel vagyok a leginkább elcsúszva), kabátot festek, varrok; próbálom megszervezni a csomagok átadását a futárnak, hogy egy időben tudjunk egy helyen lenni.

Hétvégente pedig tudtok jönni személyes átvételre - itt napokra lebontva tudom fogadni a kézzel festett, Signature, Atelier és couture rendelőket, ami kicsit körülményes, de mindegyik típus más-más helyszínről érkezik hozzám, így ez plusz logisztikát igényel.

Ezt azért mesélem el, hogy tudjátok - bár itt nem mindig látszik, történnek és haladnak a dolgok a háttérben; egyszerűen egyedül túl kevés vagyok ahhoz, hogy dokumentáljam őket.

Köszönöm a türelmetek így is - igyekszem a márka social media felületeit is kezelni, és tudom, bosszantó lehet, hiszen számomra is az, hogy ez nem mindig megy, felgyűlnek az e-mailek, üzenetek sokszor, amiért kérlek, ne haragudjatok.

Mint csiga a jégen, olyan tempóban, de igyekszem ezt a frontot is tartani, több vagy kevesebb sikerrel.

A képen látható hatalmas pakk éppen a vasalás, hajtogatás előtti fázisban van még - egy részük már úton van talán éppen Hozzád; más darabok textilfestésre várnak, és megint mások pedig sodrott füles papírtáskába kerülve várják, hogy találkozzanak gazdáikkal.

Csak magamat tudom ismételni, de köszönöm, köszönök mindent.

-e

27/03/2023

Ebből a kabátból van egy levendula készleten - jó lenne, ha a szeretetből is mindig lenne. 💕

Üzenetben lecsapható.

Az elmúlt héten egészségügyi okok miatt nem voltam, így mentek ki pakkok, de közel sem annyi, mint szerettük volna - ezen a héten viszont mindent pótolunk!

Személyes átvétel kapcsán pedig nemsokára jelentkezem egy hétköznapi és egy hétvégi nappal is.

Már majdnem eljutottam az e-mail fiók legmélyebb bugyraiba is - nem gondoltam, hogy ennyi minden felhalmozódott, és emiatt szégyellem magam, hidegzuhanyként ért. Az elmúlt fél év egyetlen hosszú, zavaros időszak, ahol folyamatosan tüzet oltva, előre menekülve, egy érzelmi erdőtűzben.

Őszintén sajnálom.

Már üres frázisnak érzem, de nagyon köszönöm, hogy itt vagytok. Ez egy esős hétfő, és én ma 21. napja vagyok tiszta.

Józan fejjel még nehezebb ez a valóság; de ahogyan mama mondta nekem ma, mind értékesek vagyunk, és mindannyiunknak jár a szeretet.

Még ha nem is mindig hisszük el.

- e

19/03/2023

Vasárnap. ♥️

Köszönöm a türelmet - zajlik a munka, szeretném minél gyorsabban behozni a lemaradást.

A függőben lévő, visszamondott, elkészült és feladásra váró rendelések gazdáival a következő napokban felveszem a kapcsolatot, hiszen van még elszámolni való - nekem most arra kell figyelnem, hogy a számlálóm újraindulásával együtt mindazt rendbe hozzam, amit korábban elrontottam.

A ti türelmeteket is köszönöm.

“Egyszerre csak egy nap.”

- eszter

16/03/2023

Ha vissza lehetne menni az időben… hibákat jóvátenni, bocsánatot kérni és megbocsátani, és annyi mindent mást jól csinálni - de nem lehet.

Ha kiírhatnánk néha magunkat az élet idővonaláról - de már nem lehet.

Ha éltünk volna a lehetőségekkel.
A költözésekkel, egyetemekkel, szerelmekkel; hátrahagyott emberekkel, utolsó ölelésekkel.

De már ezt sem lehet.

Máshogy csinálni semmit sem lehet, és az idő kegyetlen; főleg egy olyan élet első harmada után, amit nem kértünk, és mégis megkaptunk; az idő kegyetlen és gyorsan száll el azok felett, akiket semmi sem tart a földön; aki a semmiben lebeg, azt könnyen elnyeli a mély.

Mezítláb rohanok magam elől, arcomon a májusi hajnal utolsó csókjai, és szívemben ez a hatalmas fájdalom; talán szívem sincs, nem való, hogy az ember ennyire szeressen valakit és feloldódjon benne; a boldog vég sem jár mindenkinek;

futnék tovább, de nem lehet.

Ha korábban kérek segítséget. Ha jobban utána megyek. Ha odafigyelek. Ha nem hasonulok meg; ha nem hagyom, hogy elsodorjon ez, ami egészen kicsi korom óta körözött felettem, és talán elkerülhetetlen volt.

Köszönöm nektek az elmúlt évek figyelmét; nagyon szerettem az ipszilont, míg el nem vitte mindet, amit adni tudtam magamból.

A függőben lévő, visszamondott, elkészült és feladásra váró rendelések gazdáival a következő napokban felveszem a kapcsolatot, hiszen van még elszámolni való - nekem most arra kell figyelnem, hogy a számlálóm újraindulásával együtt mindazt rendbe hozzam, amit korábban elrontottam.

“Egyszerre csak egy nap.”

- eszter

16/03/2023

Mostanában nem tudok nagyon fényképes tartalmat gyártani, de ilyenek indulnak útra, ahogyan rázódunk vissza a hétköznapokba...

Hétvégén pedig (erről ma megy ki pontos infókat tartalmazó üzenet majd, mert néhány dolgot még szervezünk) kétnapos eseménnyel készülünk nektek, amikor tudtok jönni rendelést átvenni, kölyökpezsgőért, jó szóért, ölelésért - errefelé mostanában nagyon sokat ölelkezünk.

Az ölelés és a közösség erőt ad.
Erőt ad szembenézni magaddal; erőt ad azok bocsánatát kérni, akiket megbántottál (az én listám bizony nagyon hosszú), vállalni a felelősséget a hibáid miatt (ennek a listának a végét sem látom), megérteni, hogy a szégyen ebben a helyzetben luxus (sok köröm volt ezzel), és amit most értettem meg igazán: nem az a gond, ha visszaesel, hanem ha nem kérsz segítséget.

Ölelek mindenkit, aki az én cipőmben jár.
És ölelek mindenkit, aki olyanért küzd, aki az én cipőmben jár.

Szeretettel,
Eszter

15/03/2023

Köszönöm nektek, hogy itt voltatok velem ebben a nehéz időszakban.

Köszönöm, hogy tiszteletben tartottátok a veszteségeim.

Köszönöm a támogatást és a kedves szavakat.

És köszönöm mindenkinek, aki nekem is segített ezután a törés után a relapszálás feldolgozásában - szakemberek, az apukám, Ádám barátom, és a velem egy cipőben járók.

“Egyszerre csak egy nap” - mondjuk.

És én most minden egyes napért keményen megdolgozom.

Erről többet ezen a felületen nem szeretnék beszélni, mert ez a márkáé, nem arra való, és talán sokakban visszatetszést kelt, engem pedig már úgyis stigmatizált - de többen írtatok, csoport, folyamat, gyűlés kapcsán, és emiatt ebben az utolsó posztban még fontosnak tartom kicsit írni róla.

Én nem vagyok gyógyult.
Nem fogok motivációs anyagokat írni erről, és nem fogok arról sem beszélni itt, hogy az én felépülési folyamatom hogyan zajlott; egészen egyszerűen azért, mert mi nem adunk egymásnak tanácsokat, csak meghallgatjuk egymást.

Nem vagyok a téma szakértője, hiszen én magam is küzdök - de együtt erősebbek vagyunk, így azt tudom mondani, amit nekem is, amikor az utcáról betértem az első gyűlésemre: nem vagy egyedül, így ha szeretnél, keress, tartsuk egymásban a lelket együtt!

Hétvégén pedig (erről ma megy ki pontos infókat tartalmazó üzenet majd, mert néhány dolgot még szervezünk) kétnapos eseménnyel készülünk nektek, amikor tudtok jönni rendelést átvenni, kölyökpezsgőért, jó szóért, ölelésért - errefelé mostanában nagyon sokat ölelkezünk.

Az ölelés és a közösség erőt ad.
Erőt ad szembenézni magaddal; erőt ad azok bocsánatát kérni, akiket megbántottál (az én listám bizony nagyon hosszú), vállalni a felelősséget a hibáid miatt (ennek a listának a végét sem látom), megérteni, hogy a szégyen ebben a helyzetben luxus (sok köröm volt ezzel), és amit most értettem meg igazán: nem az a gond, ha visszaesel, hanem ha nem kérsz segítséget.

Ha akár te, vagy a közvetlen környezetedben egy szeretted hasonlóval küzd, kérlek, szeresd és támogasd!

Minél jobban eltaszít, annál nagyobb szüksége van rád.

Ölelek mindenkit, aki az én cipőmben jár.
És ölelek mindenkit, aki olyanért küzd, aki az én cipőmben jár.

Szeretettel,
Eszter

13/03/2023

Akárhogyan nézem, nagyon zavaros és nehéz hetek voltak ezek. Vagyis igazából évek, két év.

Nehéz összeszedni a gondolataim, mert az emberi veszteség olyan téma, amiről nem lehet beszélni, nekem pedig elég sok veszteségem volt az utóbbi időben.

Nagy levegő, és beszív, és kifúj, és ezt ismételni. Ez megy most.

Visszafelé nem lehet a hibákat jóvá tenni; nem lehet visszahozni senkit sem, és nem tudunk mást tenni, csak megpróbálunk megbocsátást nyerni és mi is megbocsátani.

Rengeteg dolog van, amit helyre kell hoznom.

A következő időszakban befejezem és elvarrom a márka dolgait; igyekszem minél előbb lezárni a függőben lévő megrendeléseket, megkérlelni azt, akinél hibáztam, és megölelni azt, aki bizalmat helyezett belém - utána pedig folytatom, amit a múlt héten elkezdtem.

Gyászfeldolgozás, terápia, gyűlések.

Talán újra írni fogok majd, a fióknak. Szeretnék megint szerelemből festeni. Jó lenne megkapni a sokadik érmét.

Mindez időbe telik; mindez sokat igényel; és mindezt nem tudom még, hogy hogyan fogom csinálni.

Köszönöm az eddigi türelmeteket - őszintén szeretnék elnézést kérni azoktól, akiknek csúszott, sokat csúszott a rendelése, ez teljesen az én hibám, előbb kellett volna lépnem; természetesen vállalom a felelősséget, a megoldáson dolgozunk, ahogyan a következő időszakban én is magamon - ez lesz az új.

Hétvégén találkozunk. Nemsokára kimennek az e-mailek is.

Ölelés,
- e

11/03/2023

éjjeli csomagolás.

ezek a dobozok hétfőn indulnak el - szerettem volna előbb, de. 😔

most csak zene szól.

online is hektikusabban tudok lenni - annyi mindent kell elintézni, és egyedül vagyok, viszont holnap már jobb lesz.

rengeteg levél, üzenet vár rám - köszönöm szépen, hogy eddig türelmesek voltatok, holnap (ma) végre ezt is sorra tudom venni; nem felejtettelek el titeket.

már szervezés alatt a következő átvételes nap időpontja is, hiszen az élet nem áll meg…

köszönöm, hogy itt vagytok. sokan írtatok a tegnapi bejegyzés kapcsán is - erre bevallom, még gyűjtöm az erőt, hogy válaszoljak.

azt hiszem, ezt, ennek az egésznek a kezelését nem lehet tanítani, én pedig már magam is alig tudom kifejezni. nem tudom, hogyan lehet ezt.

azt tudom, hogy ez egy olyan téma, amiről érdemes lenne beszélni. majd, valamikor, amikor már nem lesz ennyire közel. és köszönöm, hogy ennyien megosztottátok a saját történeteteket.

már csak magam tudom ismételni. köszönöm a türelmet még egyszer; a webshop zárásakor megnövekedett rendelésszám teljesítése még folyamatban van, és mindent megteszek, ami tőlem telhető.

levegőt venni, egymás után tenni a lábakat. kommunikálni. kifejezni. beszívni a textilfrissítő illatát. megoldani a problémákat.

elengedni, amit elvittek és elengedni, ami elment.

🖤 - e