29/01/2026
A viselet konzultációs kezdeményezés első eredménye
Csenge - egy budapesti amatőr néptáncegyüttes táncosa - volt az első, aki már a konzultációs lehetőség meghirdetése előtt kérte a tanácsunk, hogy hogyan tudná a Sárközi koreográfiákhoz használt ruháját, nem túl nagy anyagi ráfordítással, a meglévő alapokra építkezve a kiindulási állapothoz képest egy sokkal autentikusabb de a színpadi igénybevételnek továbbra is ellenálló viseletté alakítani.
Jól látszik a különbség a két darab között. A kiindulási állapot azt a túlzó, túldíszített stílusvilágot mutatja, ami talán a Gyöngyösbokréta mozgalom idején kezdett el kibontakozni és a 70-80-as évekre teljesedett ki, a népművészet korabeli népszerűségének és támogatottságának köszönhetően. Mivel a táncosok feltételezhetően próbáltak az eredeti gazdagon de nem hivalkodóan díszített és színpadi körülmények között nem feltűnő viseletek helyett, olyan összeállításokat létrehozni, melyek csillogásukkal, harsány arany díszeikkel jobban megfogják a néző figyelmét és látványosabb színpadképet tesznek lehetővé.
A szoknya és a kötény túldíszítettsége mellett kiemelendő még a pántlikák nem megfelelő szélessége és elhelyezése, a túl rövid rojt, továbbá a kötény kicsi bősége, melynek okán a rakások nem kivitelezhetők megfelelően, így a kötény esése, állása sem fogja az autentikus sziluettet eredményezni.
A feljavított változaton az eredeti darabokon látott stílus került alkalmazásra, a régi kétsorpántlikás szoknyák alsó díszítése tekintetében 3 fő dísztípust különíthetünk el - keskeny 3,5cm-es pántlika, szimmetrikus fémcsipke vagy keskeny oblegáció -, melyek többnyire 1-1 vagy 2-2, esetenként 3-3 keskeny dísszel voltak, többségében szimmetrikusan közrefogva. Ezek a szegélyező díszek a teljesség igénye nélkül lehettek színes zsinórdíszek, islangos(flitteres) zsinórdíszek, színes zsinórfonatok, flitterrel kivarrt 1 cm széles, színes szélű (többnyire nemzeti trikolor) fekete bársonyszalagok. Tehát megállapitható, hogy az eredeti darabok tekintetében a színes díszek, azon belül is a komplementer színek párosítása volt a prefeált, szemben a sárgás-arany színű applikációkkal.
A pántlikák megfelelő elhelyezésében szerepet játszik az alsó díszítettség mértéke és a szoknya teljes hosszából adódó megfelelő arányok. Az alsó pántlika alsó széle a szoknya aljától -a múzeumi darabok és az archív fotók tanúsága alapján-, az alsó díszítettség mennyiségétől függően 13-18cm-re helyezkedett el, egy az alján kevésbé díszített szoknya esetén lejjebb, egy jobban díszített esetén feljebb, hogy egy arányos szélességű sáv még maradjon a díszek között ami elválasztja azokat. A két pántlika között 1,5-3,5 centiméteres távolságokat mértünk kutatásunk során. Itt is inkább a megfelelő arány, mintsem a szigorú centiméterek volt a mérvadó.
A kötények tekintetében, a kétsorpántlikás ruhákhoz készített pántlikás kötények nagymértékű leegyszerűsödést mutatnak, mivel a régi, eredeti darabok esszenciális alkotóeleme volt a rakott szalag. Az eddig látott ilyen típusú kötények szinte mindegyikén látható volt valamilyen mennyiségben piros rakott szalagdísz, flitter felvarrással. Ezen régi darabok jellegzetessége még a szoknya aljához hasonló módon történő szimmetrikus díszítés. Mely szimmetrikusan fogta közre a széles pántlikát és a rakott szalagot, mely vagy csak a kötény tükrén volt megtalálható, vagy a pántlikát kívülről is keretezte.
Ez az időigényes, csak kézzel elkészíthető gyári alternatívával nem rendelkező díszítő elem szinte teljes mértékben kikopott a kortárs viseletkészítésből és a Csenge kötényén látható díszítőanyagok és megoldások vették át a helyüket.
©️A 3. fotón látható kötény a debreceni Déri Múzeum gyűjteményében található, a fotó a Magyar Nemzeti Digitális Archívum honlapjáról származik.
https://mandadb.hu/tetel/745095/Noi_selyemkoteny
