24/01/2026
A minap egy képet kerestem valakinek a telefonomon, az insta albumomban találtam meg, a régi önmagammal együtt.
Elgondolkodtam, hogy hol van az a lány, aki 9 évvel ezelőtt belesodródott egy vállalkozásba, tudtán és tervein kívül, akit vitt a lendület, a magabiztosság. A kiszámíthatatlan jövő nem is létezett. Csupa szívét, lelkét t***e bele abba, amit csinál, ezt tükrözte minden fotója, posztja, terméke.
És ki az a lány, nő, aki ezt a posztot írja? Lendülete-vesztett, elfáradt, megújulni képtelen. Nézem a friss kézműves vállalkozásokat, fiatalok, üdék, szemtelenül varrják meg a külföldi trendek szerinti sikertermékeket, és árulják büszkén. Nincs ezzel baj. Van, hogy kétségbeesve kapaszkodom én is ezen trendek lehetőségébe, majd világosodom meg, hogy ez nem az én szívemből jön, ez más álma.
Három évvel ezelőtt ugrottam bele egy álomba, ma már elbizonytalanodva mondom ezt, lehet, hogy valaki más álma volt, és én csak leutánoztam, ki tudja már biztosan. De maradjunk annál a megfogalmazásnál, hogy az én álmom volt. Belevágtam Siófok legcukibb bababoltjába, miközben a józan eszem tudta, hogy nem fogom bírni. Akkor ez volt mindenki számára a legjobb döntés. Szóval magam alá kaptam még egy lovat, és azt vettem észre, hogy nem tudom eldönteni, melyiken üljek néha többet. Ennek persze az lett az eredménye, hogy kapkodtam a fejem, semmire nem volt elég idő. Elfáradtam, nagyon, belefáradtam, kiégett a kreativitásom. Amikor erre rájöttem, hát elfogadtam, és éltem a pillanatnak, csináltam gépiesen, mi aktuális volt.
Egyedül maradtam az üzlettel, félig egyedül a varrással. Reggelente olyan mély álomban aludtam, hogy nem hallottam az ébresztőmet, férjem simogatott fel sokszor. Ekkor már bőszen tanultam az egészségügyi vizsgámra is, mert persze sosem elég, vagy valahol egy új kezdet, hogy természetgyógyász kineziológus legyek az SVT tanácsadóságom mellett.
Most egy átmenetben vagyok, a régi, instán pózoló kis fruska, és egy tapasztaltabb, keményebb önismereti úton haladó jövőbeli Niki között.
Ti ebből szerencsére semmit nem vesztek észre, hiszen folyamatosan elláttok rendeléssel, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok, még akkor is, ha csend van a közösségi médiámban.
Lehet, hogy most egy negatív lecsengése van ennek a posztnak, de tudnotok kell, hogy sosem voltam ennyire nyugodt, és sosem hittem ennyire abban, hogy ha egy fejezet lezárul, utána egy még jobb kezdődik.
Március végével bezárom Joeymano Bababoltját, elengedem a kezét, elengedem azt a rengeteg boldog pillanatot, amit hozott. Büszkén vállalom, akivé váltam a három év alatt, büszkén köszönök az utcán minden vásárlómra.
A varrást nem hagyom abba, ne aggódjatok, a maradék kis szívemet beleviszem még jobban. Talán még új lendületet is sikerül hozzá szereznem valamelyik fiók mélyén. Szeretem csinálni, örömmel készítem a termékeket, még 9 év után is. 😊
A józan eszem megint azt mondja, hogy nem fogom bírni, de a jövő Niki majd utólag megmondja, ha így van. Másik szívem csücskét, ami egyébként idősebb, mint a Joeymano márka, az SVT-t nyitom meg előttetek, mindenki előtt. Egy olyan technikával segítek gyógyulni, ami nekem is segített eljutni oda, ahol most vagyok. Aki érzi a hívást, kövesse be ezt az oldalam is.
Lelkem Útja - Spirituális Választechnika
Kineziológus talán év végére lehetek. Drukkoljatok, hogy sikerüljön a február 11-ei EÜ vizsga, és majd júniusban a természetgyógyász, hogy egyáltalán elkezdhessem a kinez tanulmányaimat.
Addig is itt vagyok nektek, továbbra is. Ha minden jól megy, jövő hétre tervezek egy kiárusítást. Menjen, aminek mennie kell, ami már nem szolgál alapon. Aztán február 2-11-ig nem leszek elérhető, nem varrok, nem postázok, tanulok, és tanulok. 💪 Az üzletben megmaradt termékeket is a vizsga után töltöm fel, árazom át. Most nincs rá kapacitásom. Szandikat, csizmákat már most is találtok kedvezményesen.
Nem is tudjátok, mióta készülök ezt az egészet megfogalmazni. Ha idáig eljutottál, szeretném, hogy tudd, hogy hálás vagyok és nagyon köszönöm, hogy itt vagy, és támogatod a munkám. 🙏❤️
Ölellek titeket,
Niki voltam
