11/09/2026
Ismét egy kis személyes poszt:
Új fejezet kezdődött az életünkben: a kislányom első osztályos lett. Tanítóként számtalanszor végignéztem már ezt a folyamatot, de szülőként, a másik oldalról megélni ezt a váltást egészen más és mélyebb tapasztalás. Most tudatosan a háttérbe vonultam egy rövid időre, hogy ez az út valóban az övé lehessen.
Nem titkolom, tele vagyok aggodalommal. Mivel éppen csak betöltötte a hatodik életévét, nagyon fiatalon vág bele az iskolába, és óhatatlanul féltem attól, hogyan viseli majd ezt a hirtelen változást, hogyan éli meg a suli világát.
Pedagógusként pontosan ismerem a rendszert és az elvárásokat, anyaként viszont legszívesebben még óvnám őt ebben a nagy, új környezetben.
Miközben kísérem őt ezen az úton, gyakran felmerül bennem a kérdés: vajon ő is olyan jól éli majd meg az első osztályt, mint én egykor? Én annak idején büszke elsős voltam, még a Vackor jelemre is tisztán emlékszem.
Tiszta szívből kívánom neki, hogy az iskolakezdés az ő számára is ugyanilyen szép és meghatározó élmény legyen, mint nekem.
Nehéz levetni a tanítói szerepet a kapuban, de most a háttérből igyekszem azt a biztos, csendes támogatást és szerető közeget nyújtani neki, amire az elinduláshoz a legnagyobb szüksége van.
Hiszem és tudom, hogy a legjobb kezekben van a legjobb helyen.
Érezd jól magad Jankám és maradjon meg a csillogó, érdeklődő tekinteted még nagyon sokáig!
Boldog iskolás éveket!
