31/08/2026
Egy picit nekünk is fut!
Kell ennél nagyobb megtiszteltetés?
Köszönjük! ❤️
Hajrá, Szilvi!
Hamarosan pólópremier!
Csak úgy. Nevek és megjelölések nélkül. Köszönöm! 🥰
Neked futom ezt a versenyt.
Neked, aki reggel, amikor edzés közben elfutok melletted, rám mosolyogsz.
Neked, aki csak annyit szólsz oda: „Hajrá, doktornő!”
Talán fogalmad sincs róla, de néha pont jókor mondod.
Neked, a patikában, aki már tudod, hogy ha közeleg egy nagy verseny, előbb-utóbb megjelenek kineziotape-ért, vízhólyagtapaszért és még ki tudja, miért, és mindig ugyanolyan kedvesen és lelkesen segítesz összeszedni mindent.
Neked, a papírboltban, akitől ilyenkor megveszem azokat az egészen pici zacskókat. Te talán csak zacskókat látsz bennük. Én már az arizonai sivatagot, és a következő adag italport, amit majd valamelyik ellenőrzőponton beleöntök a kulacsomba.
Neked, akivel együtt futjuk a feladatos edzéseket. Aki már egy hete hallgatod, hogy G2G így, G2G úgy, ezt még ki kell próbálnom, azon még változtatnom kell. Jössz velem, futod velem, hallgatod velem.
Neked, aki minden hétfőn megmasszírozod a futóművemet. Aki pontosan tudod, hol kell egy kicsit többet dolgozni rajta, mi az, ami már megint feszes, és mi az, amire most különösen vigyázni kell. Hétről hétre teszed a dolgod, hogy aztán én is tehessem az enyémet, kilométereken, hegyeken és sivatagokon át.
Nektek a sportboltban, akik az utolsó pillanatban is megoldjátok, hogy ideérjen, amiről hirtelen kiderül: nélküle természetesen lehetetlen elindulni. :)
Neked, aki a pólómat készíted, és már negyedszer módosítod türelmesen a designt, mert nekem még „egy picit legyen világosabb”, „talán inkább így”, „ez már majdnem az”... :) Hogy végül pontosan abban a felsőben állhassak rajthoz, amit megálmodtam. Neked talán egy újabb grafika, egy újabb módosítás, egy újabb póló. Nekem az a felső lesz, amit napokon át viselek majd a sivatagban.
Mert kívülről talán úgy látszik, hogy egy ember készül egy versenyre. Egy ember edz, egy ember pakol, egy ember áll majd oda a rajthoz, de ez soha nem egészen így van.
Minden nagy versenyemhez rengeteg ember hozzátesz valamit. Sokszor egészen apró dolgot. Egy mosolyt, egy mondatot, egy kis zacskót, egy öltést a cipőn, egy újabb türelmes módosítást, egy gyorsan feladott csomagot, egy közösen lefutott edzést, két erős kezet hétfőnként, egy kis figyelmet, egy kis jóindulatot.
Lehet, hogy ők nem is tudják, hogy részesei lettek , én viszont tudom.
Amikor majd ott leszek az arizonai sivatagban, ezekből is viszek magammal: a mosolyokból, a „hajrá doktornőkből”, a csillogó tekintetekből. Abból a természetes, önzetlen segítőkészségből, amit az elmúlt hetekben annyi helyről kaptam.
Talán ti soha nem jártok majd azon az úton, de egy kicsit mégis ott lesztek velem. Amikor elindulok, talán csak én leszek ott a rajtvonalon, de nagyon sokan leszünk abban az egy pár cipőben.
Nektek is futom majd. 🥰
