29/04/2026
✨ Forma, funkció, szabadság ✨
Beszélgetés Fabricius-Nagy Emesével, a MES alapítójával
Fabricius-Nagy Emese építésznek tanult, a varrás pedig gyerekkora óta meghatározó része az életének. A MES táskák mögött álló iparművész ma már a Lile Atelier menyasszonyi szalon egyik alkotójaként is dolgozik, miközben saját márkáját tudatosan, a maga ritmusában építi. Munkáit az elmúlt években több rangos szakmai ösztöndíjjal és elismeréssel díjazták. A Találka Market kiemelt alkotójával kezdetekről, anyagokról, maximalizmusról, formáról és fenntarthatóságról beszélgettünk.
⚫ Honnan ered nálad az alkotás és a varrás szeretete?
🩶 Óvodás korom óta varrok. A varrás szeretete, a kézzel alkotás gyermekkorom óta fontos számomra, és a pályám során ennek rengeteg formáját felfedeztem, kipróbáltam és bejártam.
Középiskolában már tudatosan szerettem volna művészeti irányba mozdulni, ezért Pécsre jelentkeztem művészeti képzésre. Elsősorban a textil érdekelt volna, de akkoriban ez szinte egyet jelentett a szövéssel, ami nem állt hozzám közel, így végül keramikus lettem.
A képzés után a formatervezés felé fordultam, építészetet tanultam. Közben viszont nem akartam teljesen elengedni a textilt, folyamatosan varrtam. A streetwear-vonalról tudtam, hogy nem az én világom, sokkal inkább vonzott az iparművészeti és képzőművészeti megközelítés. Egy táskában és az építészetben is ugyanúgy ott van a forma és a funkcionalitás találkozása. Szép és hasznos.
⚫ Mit adott neked az építészeti és tervezői szemlélet?
🩶 Az egyetemtől rengeteget kaptam. Nem feltétlenül csak a konkrét tananyagra gondolok, hanem arra a szemléletmódra, amit ott sajátítottam el. Ott tanultam meg, hogyan gondolkodik egy tervező, hogyan tekint egy tárgyra, hogyan kapcsolódik össze forma és funkció egy valódi alkotói folyamatban. Ez ugyanúgy igaz egy épületre, mint egy táskára.
Az egyetem után szinte azonnal elkezdtem bőrrel dolgozni. A férjem születésnapjára szerettem volna készíteni egy pénztárcát, ezért elkezdtem utánajárni, hol lehet bőrt vásárolni, hogyan kell vele dolgozni. Teljesen más anyag volt, mint a textil, de annyira megtetszett, hogy hamar egyértelművé vált, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.
⚫ Mi fogott meg ennyire a bőrben, mint anyagban?
🩶 Nagyon tetszik benne, hogy egyáltalán nem megengedő műfaj. Egy textilnél egy rossz öltést sokszor ki lehet javítani, de a bőr nem ilyen. Egy majdnem kész táskán nincs helye hibának vagy félreöltésnek.
Ez a fajta szigorúság valahogy jól illik az én személyes maximalizmusomhoz is. Nehezen viselem a hibákat a munkáimban, a bőr pedig nem nagyon engedi meg őket.
⚫ Volt valaki, aki segített az indulásban?
🩶 Igen. Amikor Szombathelyre költöztünk, a férjem a Művészetiben kezdett dolgozni, ahol nagyon inspiráló közeg vett körül minket. Ott ajánlották nekem Hódosi Pétert, aki bőrműves iparművész és fafaragó mester is.
Hihetetlen mentorálást kaptam tőle. Pár beszélgetés és két személyes találkozó után egyszerűen odaadta a műhelye kulcsát, és hagyta, hogy használjam. Rengeteget tanultam tőle. Bármilyen kérdést feltehettem neki, de közben hagyta, hogy magamtól jöjjek rá dolgokra. Ez nagyon fontos volt.
⚫ Milyen érzés volt először kilépni a nyilvánosság elé a MES-sel?
🩶 A férjemnek készített pénztárca után csináltam magamnak egy táskát is, aztán lassan elkezdett formát ölteni az egész. Nagyon emlékszem arra, mennyire izgultam, amikor először megmutattam a munkáimat nyilvánosan, és elindítottuk a márka oldalát.
Bennem volt a félelem, hogyan fogadják majd az emberek azt, hogy valami teljesen újjal állok elő. És ott volt a maximalizmusom is, ami folyamatosan kérdez: biztosan jól csináltam mindent?
Később ösztöndíjakra pályáztam, amelyek nemcsak a vállalkozást erősítették, hanem szakmai visszaigazolást is adtak. Nagyon sokat jelentett, hogy az iparművészeti közeg is értékeli azt, amit csinálok. Inspiráló alkotókkal találkoztam, tapasztalatot és ötleteket cseréltünk egymással. Ez rengeteget adott.
⚫ A MES darabjai nagyon időtállónak hatnak. Tudatos döntés volt, hogy nem a folyamatos új kollekciók irányába mentél?
🩶 Tudatosan kevés táskakollekciót terveztem. Megengedtem magamnak, hogy ne olyan brandként gondoljak magamra, ahol görcsösen ragaszkodom a mindig új, mindig más készítésére, hanem a meglévő, időtálló formákat megtaláljam és fejlesszem Azt hiszem, sikerült olyan táskákat létrehozni, amelyek formában és funkcionalitásban ma is működnek. Az emberek szeretik használni őket, és ez számomra nagyon fontos.
Közben persze folyamatosan kísérletezem is. Filccel dolgozom, ami teljesen más világ, és mostanában a 3D-nyomtatás is elkezdett foglalkoztatni. Ezekkel egészen új formákat és koncepciókat lehet létrehozni.
⚫ A Lile Atelier mellett hogyan lehet egyensúlyt találni az alkotás és a saját márka között?
🩶 A Lile Atelier-ban nagyon megtaláltam magam. Szeretem, hogy ez nem magányos műfaj: minden menyasszony más, minden ruha közös munka eredménye, és alkotótársammal, Bogács Lindával nagyon jó együtt dolgozni.
A MES emellett számomra tiszta örömmunka maradt, és ez tudatos döntés eredménye. Egy idő után az ember választás elé kerül: nagy brandet akar építeni, vagy megőriz valamit abból a szabadságból, amiért eredetileg elkezdte.
Én nem szerettem volna befektetőkben, nemzetközi terjeszkedésben és tömegtermelésben gondolkodni. Úgy érzem, ezzel elveszne valami fontos. Így viszont megmarad az alkotói szabadság és a személyesség.
Ha valaki megkeres egy táska miatt, akkor úgy tudok kapcsolódni hozzá, hogy az a darab valóban neki készül. Nem termelésként tekintek erre, hanem személyes alkotásként. Számomra ez a fenntarthatóság része is.
Nemrég például valaki visszahozott egy ötéves táskát javításra. Nem újat akart, hanem megőrizni azt, ami már a saját életének része lett. Számomra ez mindennél többet jelent.
⚫ Mit hozol magaddal a Találka Marketre?
🩶 A táskáimmal biztosan lehet majd találkozni, de viszem az új, filcből készült munkáimat is.
Gyertek el, találkozzunk!
